»

feb 12

Szamos Marcipán Múzeum Cukrászda

SzamossutikicsiEgy sosem elég

Sziasztok! Herczeg Zsuzsa vagyok, minőségi süteményista.:) Már ha van ilyen kategória. S hogy erre mikor jöttem rá? Mikor megláttam és megkóstoltam a Szamos Marcipán Múzeum Cukrászda süteményválasztékát. Az oly bőséges és szemet gyönyörködtető volt, hogy először tanácstalanul álltam az üvegpult előtt. Kétségbeesetten járattam a szemem a csábító tortaszeleteken, melyek mindegyikét azonnal kipróbáltam volna. Hogyan fogok én ebből választani? –kérdeztem magamtól. Egyik sem volt érdemes arra, hogy csak kirakati darab maradjon. – Egyél meg, egyél meg! – harsogta az Eszterházy torta, mire a Mandula torta kívánatos mandulaforgácsait kezdte minden szemérem nélkül illegetni előttem. A Marcipán torta erre sértődötten fordította felém nyálcsordító marcipánrétegeit, mert hogy néz az ki, hogy a Marcipán Cukrászdában ne ő legyen a sztár. A többiek sem tétlenkedtek eközben. A csábításban profi csapat minden tagja kihasználta egyéni vonzerejét, s valódi megpróbáltatás volt nemet mondani az aszalt szilvás, nugátos, csokis gyönyörűségnek, a Szatmári szilvatortának éppúgy, ahogy a rumtól már kissé becsípett, ennivalóan spicces Gesztenye tortának, vagy a hűsítően frissítő jégzselés Citromtortának. Na de nem is adták magukat olcsón a sztárok, akik tisztában voltak értékeikkel. A legjobban képzett „plasztikai sebész” keze dolgozott rajtuk a piacon található legjobbnak kikiáltott, minőségi anyagokat felhasználva. De ha a minőség garantált, szívesebben fizet az ember lánya. S mivel nekem egy sosem elég, ezért három versenyző (Eszterházy torta, Mandula torta, Marcipán torta) is dobogóra, azaz a tányéromra, majd holtversenyben a hasamba került. Győztesnek pedig magamat kiáltottam ki, mert ilyen tartalmas tortamennyiséget elfogyasztani, akármilyen díjnyertes süteményekről is legyen szó, még nekem is kihívás volt. Édes kihívás.